Nincs menekvés, a Barbie-mánia nem csillapodik, második hete őrülnek meg érte a mozikban az emberek, és nyakra-főre jönnek ki a mindenféle divatos és nem divatos kollaborációk különböző márkákkal. A Margot Robbie főszereplésével készült film ráadásul mindenféle rekordot megdöntött, köztük az év legerősebb nyitóhétvégéjét hozta az amerikai mozikban, globálisan pedig a második legnagyobb bevételt produkáló, női rendező (Greta Gerwig) által készített film lett a Marvel kapitány után, de hát ki tudja még, hol a vége ennek a diadalmenetnek.

deadgarret_plastic_figurine_darth_vader.PNGKép: Midjourney

És pont erről szólt Rachel Elsberry amerikai blogger bejegyzése az Instán, amit érdemes elolvasnia nem csak a pasiknak, de mindenkinek, aki azon pattog, mikor ér már véget a Barbie őrület. Kicsit összecsengenek a gondolatok az America Ferrera színésznő által elmondott Barbie filmes monológgal, úgyhogy aki arra ki van élezve, óvatosan olvasson tovább! ;)

barbie_cast.jpgA Barbie film női stábjának egy része, természetesen pinkben - Jaap Buitendijk / Warner Bros 

"Láttam jó pár férfit ezen a platformon kritizálni a Barbie-őrületet, vagy jelezni, hogy alig várják, hogy elmúljon a dolog. De hadd meséljek egy történetet.

A harmincas éveim elején felmentem egy férfi lakására, akivel randiztam (ez volt az első alkalom). Volt egy óriási Star Wars-os Halálcsillag makettje, plusz egy Luke Skywalker és egy Darth Vader figurája. Felnőtt férfi volt, akinek játékok voltak kiállítva a lakásában, méghozzá jól láthatóan. Nem volt szégyenlős, nem mentegetőzött miatta. A barátai is menőnek tartották.

Én ugyan furcsának találtam, de nem kérdeztem rá. Képzeljétek el, hogy egy friss pasi mit gondolna, ha egy 30-as, 40-es vagy 50-es nő otthonában Barbie és Ken figurák várnák dekorációként. És ez azért van, mert a férfiaktól elfogadható, hogy elismerjék a gyerekkorukat. Számukra rendben van, hogy játékaik legyenek. A fenébe, még a 70-es éveiben járó apukámnak is van egy kis pasi-barlangja tele modellrepülőkkel, életnagyságú Batmannel és Darth Vaderrel. Sőt, azt hiszem, van egy Supermanje is.

A lányoktól és nőktől viszont társadalmilag elvárják, hogy kinőjék a gyerekkort és továbblépjenek a játékaiktól. Elvárják tőlünk, hogy áthelyezzük a figyelmünket a játékbabákról az emberi babákra, és a Barbie babákról arra, hogy valódi Barbie-k legyünk a pasijainknak és férjeinknek. Elvárják tőlünk, hogy anyák legyünk, de váljunk magunk is olyan babákká, amelyeket egyszer régen öltöztettünk, és mindeközben a testméretünket, az alakunkat, a karrierünket, a sminkünket és a ruházatunkat is kritizálják.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Rachel Elsberry (@pickierachel) által megosztott bejegyzés


Imádtam Barbie-t. De tinédzser koromra a Barbie-gyűjteményemet összeszedtük és továbbadtuk egy fiatalabb unokatestvéremnek, egyszerűen azért, mert itt volt az ideje továbblépni a gyerekes dolgoktól. De a Barbie iránti szeretetem megmaradt. Még mindig izgatott leszek, ha látom a kirakatokban, sőt, akár be is nézek az üzletekbe, ha kijön az aktuális Holiday Barbie. Valójában tele lenne a házam Barbie-val, ha tehetném. És miért ne tehetném?! Nos...

Mert a nőktől elvárják, hogy hátrahagyjuk a gyermekkorunkat, az esszenciáját annak, akik voltunk, az ártatlanság, a képzelőerő és a varázslat idejét. Elvárják tőlünk, hogy hátrahagyjuk a játékot és a játékidőt. Igazából még a hobbik sem engedélyezettek nekünk, kivéve azokat, amelyek az otthonra és családra összpontosítanak.

Nem úgy a férfiak esetében. Nekik elfogadható, hogy ragaszkodjanak mindenhez a videójátékoktól az akciófigurákon át a kerékpározásig. Úgy érzem, mintha minden pasi, akivel valaha randiztam Austinban, minden héten órákat töltene sárosan egy hegyi kerékpáron.

Sokunk számára Barbie az a játék, amit fel kellett adnunk a lánykorunkkal, a gyermekkorunkkal együtt. Nemcsak ez hiányzik nekünk, hanem hiányzik az a lány is, aki még mindig szereti őt és mindazt, amit képviselt számunkra. Barbie bármi lehetett, és volt egy idő, amikor mi is elhittük, hogy bármik lehetünk, mielőtt az élet, a társadalmi nyomás, a valóság és a patriarchátus közbelépett, fejbe vágott minket egy rózsaszín deszkával, elvette tőlünk a játékainkat, felnőtté tett bennünket és azt mondta, hogy úgyis mindennek mi vagyunk az okai."

BRAVA, ennyit tudok mondani! Mit gondoltok a témáról? Írjátok meg kommentben a Facebook oldalamon!